onbizalom1

Önbizalom – felelősségvállalás

2009. szeptember 21.

“Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál. Olykor kiábrándul, olykor megsérül. De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz.”

Paulo Coelho

Önbizalom, felelősségvállalás, felnőtté válás – ezek a szavak szorosan összefüggenek egymással. Ha nincs önbizalmunk, önmagunkért sem vállalunk felelősséget, így nem is érezhetjük magunkat önállónak, felnőttnek. Hogyan vállalhatunk egyáltalán párkapcsolatot, családot, apa-anya szerepet? Felelősséget másokért, amikor önmagunkért sem tudunk?

De hogyan is épül fel mindez bennünk?

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

vesztesegeink3

Szeretni, elveszíteni, elhagyni, elengedni. Veszteségeink.

2009. augusztus 14.

“Ki mondta, hogy valaha vége lesz,

Vége a szerelemnek és a gyásznak?”

Előbb vagy utóbb mindannyiunknak meg kell tanulnunk, több-kevesebb fájdalommal, hogy a veszteség az emberi lét örökös velejárója. A gyász az a folyamat, amellyel veszteségeinkhez alkalmazkodunk.

“A gyász nehéz, lassú, rendkívül fájdalmas, apró lépésekkel haladó belső folyamat, amelyben elengedjük azt, amit vagy akit gyászolunk.”

Freud

Azt, hogy mi módon gyászolunk, hogyan, mikor és miként ér véget, számtalan dologtól függ: például a mi életkorunk, az elvesztett személy életkora, mennyire voltunk felkészülve a veszteségre, szerettünk hogyan adta meg magát a halálnak. Függ attól is, mekkora támogatást kapunk környezetünktől. Az is meghatározó, hogy egyénileg mennyire vagyunk “edzettek” saját veszteségeink által. Nem csak a halál jelenthet számunkra veszteséget, hanem az életünk során gyűjtött tapasztalataink is: elmúlt barátság, elmúlt szerelem, véget ért házasság, a felnőtté válás élménye – a gyermekkor elvesztése, a megszokott hely, élettér változása is veszteségként érhet bennünket.

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

gyermekeink1

Gyermekeink érzelmi nevelése

2009. július 29.

Arisztotelész ritka tehetségként értékeli, hogy valaki “a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni.”

Az említett idézettel arra szeretnék rávilágítani, hogy szülőként példamutatással, az érzelmeink, indulataink megfelelő kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás az elsődleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen, ideges, siet valahová.

Nincs idő egymásra, nincs idő a gyerekekre, nagyok az elvárások és az igények. Ezt alakítjuk ki bennük is, már kisgyermekkorban. Reggel sietünk az óvodába, majd az iskolába, délutánonként a külön programokra, aztán haza leckét írni. Túlhajszoljuk Önmagunkat és gyermekeinket is.

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

parban

Párkapcsolatban

2009. június 3.

“Mint saját mélyétől a tenger, csak embertől lehet boldog az ember.”

Garai Gábor

Nekünk, embereknek, alapvető érzelmi szükséglet a szeretet utáni vágy. A szeretet képessé tesz bennünket olyan dolgok elérésére, melyről nem is tudtuk, hogy lehetséges. Szeretet nélkül életünk értelmetlenné, megpróbáltatásaink pedig gyötrelemmé válnának.

A párkapcsolatban élő ember leghőbb vágya, hogy érezze társa szeretetét. Nagyon sokan “bármit” képesek megtenni ezért. Egy jó házasságban mély és bensőséges kapcsolat alakul ki.

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

kamasz3

Szeretni való kamaszok

2009. május 21.

A kamaszok szülei sosem voltak olyan tanácstalanok, mint napjainkban. Kamaszaink életére mi, szülők vagyunk a legnagyobb hatással, irányító szerepünket csak akkor veszítjük el, ha kivonjuk magunkat a nevelésükből. Ekkor a tinik életében az irányító szerepet egy kortárs “banda” veheti át, valószínűleg nem a szó jó értelmében.

A legfontosabb dolog a szeretet a nevelésükben. Ezt azonban már másképp kell kifejeznünk, mint ahogy kisgyermekkorukban tettük. Fontos az is, hogy több generáció tapasztalatát eljuttassuk gyermekeinkhez. A nagyszülők is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Ő korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy “bezzeg az én időmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba).

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

erted3

Érted haragszom, nem ellened! (József Attila)

2009. április 2.

“A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.”(John Rosemond gyermekpszichológus)

Kamaszaink időnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint mi, felnőttek. Nem akadályozhatjuk meg Őket abban, hogy rossz döntést hozzanak. (“Nem veheted el senkitől a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni!”) Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülőként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy az elvárás a szülőtől, vagy önmagától volt irreális?

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

03

Harmonikus családokért kineziológiával

2009. március 9.

A gyermekeink a tükörképeink! Úgy reagálnak a különböző élethelyzetekre, szituációkra, ahogyan azt tőlünk látták. Mi, szülők szolgálunk mintaként. Ha gyermekünk viselkedésében, reakcióiban önmagunkat véljük felismerni, és ez nem tetszik nekünk, itt az ideje változtatnunk. A gyermekeket a szükségletek és a képességek szempontjából hosszú ideig nem tartották a felnőttektől különösebben különbözőnek. Nagyjából miniatűr felnőtteknek tekintették őket. Ma már tudjuk, hogy a szocializáció során, mi felnőttek (szülők, pedagógusok, élő környezet, média, stb.) alakítjuk olyanná egyéniségüket, amilyenné végül felnőttekként válnak. Egészségünk fontos feltétele, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottak legyünk, lelkileg jól érezzük magunkat. Születésünktől halálunkig folytonosan változásokkal találjuk magunkat szemben, melyek feszültség teremtők, s melyekhez alkalmazkodnunk kell.

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »

karacsony02

Karácsony

2008. december 9.

A Karácsony az év legszebb és legnagyobb ünnepe. Szinte az egész világon a jelképévé vált karácsonyfát díszítik a családok. A szeretet, a család és Jézus születésének ünnepe a keresztény vallásban. November 30. András napja a téli napforduló ideje, az Advent, az ünnepi előkészületek kezdete.

Mit jelent ez ma a családokban?

Kattintson ide a teljes cikk elolvasásához »