Gondolatébresztés 2. rész
A barátaink, a családtagjaink, a szere
tteink, a párunk, a gyermekeink nem birtokolhatóak, mint valami tárgyak. Ők Önmaguké, ahogyan Mi sem vagyunk senki tulajdona.
“Aki elment, az elment, mondta anyám, sohse keseregjetek
a kósza lélek után.
Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen
éreztem,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”
Kassák Lajos
Éljük az életünket, és nagyon jó, ha sokan szeretnek minket, és mi is sok embert szerethetünk. Együtt vagyunk, amíg mindenkinek így jó, de ha valamelyikünknek mennie kell, hát engedni kell menni. Az önzésünk nem tarthatja vissza. Megtanulunk majd nélküle élni, emlékezni arra a sok jóra és szépre, amit tőle kaptunk, mikor még része volt az életünknek. Amíg szeretettel emlékezünk Rá, mindig a szívünkben él!
Gondolkodj el ezután, az ünnep után, élőkről és holtakról. Kitől kell búcsút venned gondolatban, Önmagadban? Kit kell elengedned? Miért is olyan nehéz? Mi tart vissza attól, hogy elengedd?
Aranyosi Éva
2011. november 2.