Információ és bejelentkezés

Azt mondják, életünk első 6-7 évében kell megkapnunk mindent, amiből egész életünkben gazdálkodni fogunk. Ami ekkor kimarad, érzelmileg, lelkileg, értékrendileg, az örökre hiányozni fog. Pótolhatatlan!

Szülőként igyekszünk megtanítani mindent, amit mi is megtanultunk generációról-generációra. Megtanítjuk, amit helyesnek vélünk. Viselkedésünk is elsajátítandó értékű lesz. A mi reakcióink az Ő reakciója lesz, a mi viselkedésünk az Ő viselkedése lesz, stresszre, váratlan helyzetre, örömre, bánatra egyaránt. Fontos megtanítani a kisgyermekünknek a választás szabadságát, a következményeivel együtt. Így lesz majd képes felelősséget vállalni. A hibák elismerése erény! Bármikor jogunkban áll a véleményünket, a gondolkodásmódunkat, a nézeteinket megváltoztatni. Ez teljesen helyénvaló. Sehol nincs a világon még egy olyan személy mint ÉN. Senkinek nincs pontosan olyan élettapasztalata, mint nekünk. Az életre adott reakcióink is teljesen egyéniek, senki sem képes ugyanúgy megélni bizonyos helyzeteket, mint én, és ez így van rendjén.

Robert Fulghum 1988-ban írta ezeket a mondatokat. Azt hiszem, ezek a legfontosabb életvezetési „szabályok” ugyanúgy, mint 20 éve, ma is, és sok-sok évvel ezután is időtállóak.

„Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes:
– Ossz meg mindent másokkal!
– Ne csalj a játékban!
– Ne bánts másokat!
– Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!
– Rakj rendet magad után!
– Ne vedd el a másét!
– Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
– Evés előtt moss kezet!
– Húzd le a vécét!
– A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló!
– Élj mértékkel! Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
– Délutánonként szundíts egyet!
-A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
– Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növény felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
– Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehéregerek, még a magocska is a műanyag pohárban-mind meghalnak egyszer. Mi is.
– És emlékezz a Dick és Jane könyvekre, és az első szóra, amit megtanultál – a legfontosabbikra-: NÉZD!”

Azt hiszem, ha ezeket a „parancsolatokat” betartanánk, egy sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb világban élhetnénk mindennapjainkat.

Aranyosi Éva
2011. január