Mikor forduljak kineziológushoz?

Az életünkben folyamatosan jelen vannak kisebb-nagyobb stresszek, problémák, változások, de nevezzük őket egyszerűen csak megoldandó feladatoknak.

Amikor úgy érezzük, hogy ez már túl sok, meghaladja az erőnket, nem vagyunk képesek egyedül megoldani, szembenézni velük, feldolgozni őket, ne szorongjunk tovább, kérjünk segítséget. Segítséget kérni bátor dolog, és a legfontosabb lépés Önmagunkért. Akkor döntjük el, hogy elég volt ebből a helyzetből, másképp akarunk élni, másképp viselkedni, meg akarunk szabadulni bizonyos helyzetektől, dolgoktól. Egyszerűen döntöttünk, nemet mondunk az eddigi szenvedéseinkre.

Sok esetben nincs is kivel megbeszélni a gondokat. A barátok, barátnők többnyire azt mondják, amit hallani akarunk, nem akarnak konfrontálódni. Kevés az olyan igaz barát, aki meghallgat, nem sért meg, nem irigy, vagy féltékeny. Ritka, aki jó szándékkal közli velünk azt, ahogyan Ő lát bennünket kívülről, a hibáinkkal, a melléfogásainkkal együtt. De ha magunkba nézünk, lehet, hogy Mi magunk sem reagálnánk megfelelően a kritikára. Megsértődünk, megbántódunk, nem esik jól, hogy tükröt tartanak nekünk. Jó lenne, ha oda-vissza működne, meghallgatnak és mi is meghallgatjuk a másikat.

„Oldásra”, beszélgetésre időközönként, rendszeresen járnunk kellene, amikor szükségét érezzük. Testünk-lelkünk jelzi, figyeljünk hát rá! Természetesen ez nem egy állandó állapot. Ahogy megismerjük Önmagunkat, egyre inkább meg tanulunk figyelni és bánni Önmagunkkal. Sok helyzet adódik, amit képesek vagyunk mi magunk megoldani, amikor viszont ezt nem így érezzük, akkor van szükségünk egy „kívülről szemlélő idegenre”, olyanra, aki megfigyel, megért, és segít az életünk színes „puzzle-ét” számunkra érthetően kirakni.

Aranyosi Éva
2012. július 29.